Laczkó Péter negyvenharmadik vezetői törvénye

Az egyik utolsó biztonságos környezet a munkahely!

 

Ma már szinte sehol sincs nyugtunk. A médiák folyamatosan azt harsogják, hogy baj van a világban. Azt akarják elhitetni velünk, hogy egy nagyon veszélyes környezetben élünk. Bárhová is megyünk, mindenütt utolérnek minket. Sehol sincs menekvés.  

 

Pedig az embereknek szükségük van olyan biztonságos helyekre, ahol biztosak lehetnek abban, hogy nem érheti őket baj és ahol teljesen kipihenhetik magukat. Mindenkinek szüksége van egy védett kuckóra, ahová behúzódhat, hogy megóvja magát. Ezt a szerepet többnyire az otthon tölti be. 

 

De ma már ez nem így van. Az emberek munkába jövet-menet többnyire a rádiót hallgatják, ahol zenét használnak csaliként, miközben tragédiák, bajok felnagyított és kiszínezett híreivel bombázzák őket. 

Amikor pedig végre hazaérnek, szinte azonnal bekapcsolják a televíziót, ahonnan most már már képi formában is, szintén ijesztő híreket, erőszakos tartalmú műsorokat és ártalmas gyógyszerreklámokat sugároznak nekik. 

A híradókban leadott baljós tartalmú híranyagokat pedig teljes mértékben elhiszik, mivel a saját szemükkel látják. Ma már akár a világ távoli részén történt balesetek is néhány órán belül mindenütt részletesen közvetíthetők. És persze közvetítik is őket.

 

Az ember ösztönösen készültségbe helyezi magát, ha úgy érzi, hogy veszély fenyegeti. Ezek hatására az egész társadalomban állandósul a feszültség. Folyamatos nyomás van az embereken, hiszen a médiák már a védett környezetekben is jelen vannak. 

A gyógyszerreklámokkal pedig arra ösztönözik őket, hogy egészségesebb életvitel helyett, függőséget okozó gyógyszerekkel oldják a generált feszültséget.

 

Azonban egy jól szervezett, stabil munkahelyen, ahol jó a kollektíva, sokkal kevesebb a feszültség. Ha van is valamennyi környezeti nyomás, azt  többnyire közös erővel meg tudják oldani. 

Itt nincs médiamérgezés, de van értékes termelés és vannak sikerélmények a közösen elért eredmények által. 

Így a munkahely lett az egyik utolsó védett zug ahol átmenetileg kisimulhatnak végre. 

 

Biztos, hogy az emberek nem a munkahelyükre járnak pihenni. 

De ha jó a vezető és összetartó a csapat, anélkül, hogy ennek igazából tudatában lennének, ma már ide járnak megnyugodni.  

 

Barátsággal,

Laczkó Péter

 
Vissza