Laczkó Péter huszonnegyedik vezetői törvénye

Laczkó Péter huszonnegyedik vezetői törvénye

Egy jó vezető sohasem panaszkodik!

Az ember alapvetően csapatjátékos. Emiatt természetes késztetése, hogy nehezebb helyzetekben igyekszik megosztani a problémáját a hozzá közelebb álló társaival. Ennek ellenére egy vezető sohasem panaszkodhat a munkatársai előtt! Mert aki panaszkodik az gyengeséget mutat.

 

Ahelyett, hogy intelligens megoldásokkal megelőzné a problémákat vagy gyorsan elhárítaná a veszélyes helyzeteket, a panaszkodásával elismeri, hogy kétségei vannak és nem talál kiutat a kényes szituációkból. Így biztos, hogy lerombolja a vezetői nimbuszát. A munkatársak pedig inkompetensnek tartják, ha azt látják, hogy képtelen kezelni a dolgokat. 

 

A vezető is ember. Mégsem láthatják soha gyengének vagy határozatlannak. Mert egy vezetőtől erőt és határozottságot várnak el. Kritikus pillanatokban is tudnia kell határozott utasításokat kiadni vagy gyors intézkedésekkel elhárítani egy súlyos problémát. Ilyenkor nincs idő totojázni. De ha a személyzet csak egy kicsit is bizonytalan a vezetőjében, minden utasítására megkésve reagál.

 

Az emberek azokra néznek fel igazán, és azokat követik feltétel nélkül, akiket erősebbnek éreznek magunkál. Gyakran látni, hogy egy erős lelkű ember csupán már azzal, hogy személyesen megjelenik egy területen, képes helyreállítani a rendet vagy megállítani, hogy a dolgok továbbra is rossz irányba menjenek.

 

Ezért történjen bármi is, egy jó vezető minden helyzetben erőt mutat és határozottságot! Majd később, amikor már elhárult a veszély vagy ismét helyreállt a rend, továbbá alaposan meggyőződött arról, hogy valóban egyedül van és senki sem látja, lerogyhat egy székre és megtörölheti végre a homlokát.

Ezt nem árt minden vezetőnek szem előtt tartani.

 

Barátsággal,

Laczkó Péter

Vissza