Laczkó Péter harmincegyedik vezetői törvénye

A magunknál tartott tudással együtt megtartjuk a túlterheltséget is.

 

Amikor egy vezető hibázik és úgy érzi, hogy lehetett volna következetesebb vagy körültekintőbb, akkor kételkedhet a saját képességeiben.

A kétségek pedig erős táptalajai a bizalmatlanságnak.

 

És ha már önmagában sem bízik eléggé, akkor mások képességeit és megbízhatóságát is megkérdőjelezheti.

Így teljes joggal tarthat attól, hogy átadjon komolyabb pozíciókat a munkatársainak. Hiszen ha már nem lát minden fontos részletet, kiesik a közvetlen termelési vonalakról. A személyes felügyelete nélkül maradt területekről érkező hibás teljesítések pedig végzetes károkat okozhatnak.

 

Persze van ebben némi igazság. Hiszen ha egyszerűen csak delegálná a fontos feladatait, azokat más biztosan rosszabbul csinálná.

Ha nincs ott valaki, aki legalább olyan jól, hanem jobban végzi majd el a munkát, akkor biztos, hogy azon a területen komoly problémái lesznek. Ilyen embert pedig nemigen találni. Tehát, vagy a munkaidőből, vagy belőle kellene több!

 

Így aztán sohasem tud majd kihátrálni az operatív területekről, és függetlenül attól, hogy mennyi munkatársa van, a vállalkozása mindig csak akkora marad, amennyi az egyéni termelési kapacitása.

Gyorsan túlterheltté válik és ő lesz a cég leggyorsabban kopó alkatrésze.

 

Ezért ahhoz, hogy ne ragadjon be végérvényesen a vállalkozása alacsonyabb posztjain, meg kell, hogy változtassa azt az elképzelését, hogy csak az van jól megcsinálva, amit személyesen csinál. Tehát még ha remegő kézzel is, de valahogy el kell engednie a delegálható posztokat.

 

Erre az egyetlen működő módszer az, ha szépen leírja az átadandó feladatai gyakorlati működését. Ha azt akarja, hogy a dolgok továbbra is ugyanúgy menjenek, mint eddig, akkor nincs más választása.

 

De nem azt kell leírnia, hogy mit kell csinálni! Ez sohasem működik. Láttunk már rengeteg aláírt munkaszerződést kétoldalas tevékenységi felsorolással. Teljesen meddő próbálkozás, nulla eredménnyel.

 

Arra van szükség, hogy “hogyan” kell azt a dolgot jól csinálni!

A “hogyan” adja meg a másolható tudást!

Ha a “hogyan” van leírva, akkor már jó esély van arra, hogy megtalálja azt a megfelelő személyt, akire rá lehet majd bízni ezt a dolgot.

 

Egy iskolai portaszolgálat ily módon történő átadása a gyakorlatban így működhetne:

Ezt akár Bandi bácsi is leírhatta volna egy kockás füzetbe, nyugdíjba vonulása előtt.

 

“Reggel 5:30-ra gyere, mert az első dolog mindig a kazán bekapcsolása. Soha ne késs, mert ha később jössz, akkor hidegek lesznek az osztálytermek és mindenki haragudni fog rád.

A kazánkulcsot a jobb felső fiókban leled. Ott a helye! Van rajta egy cetli, kazán felirattal.

Ha bemész a kazánházba, a kazánt pont szemben találod. Az elején van egy nagy zöld gomb. Röviden nyomd meg. Duruzsolva elindul.

Ha mégsem indul, ne nyomkodd tovább a gombot és az sem segít, ha erősebben nyomod, mert a rossebnek sem fog elindulni.

A jobb térdeddel finoman rúgd meg a kazán jobb oldalát ott, ahol egy kicsit már be van horpadva a lemez. Ekkor többnyire elindul.

Ha mégsem, akkor gyorsan hívd a kazánszerelőt.

A számát ennek a füzetnek az első oldalán találod. Gerendás Marcinak hívják. Mindig felveszi a telefont és öt percen belül kijön.

A szomszédban lakik a 15-ös szám alatt.”

 

Csak nézze meg. Ezek alapján Ön holnap reggel, minden előzetes bejárás nélkül, képes lenne beindítani a fűtést az iskolában?

 

Tehát, ha egy vezető nem akar örökre túlterhelt maradni, akkor valahogy tehermentesítenie kell magát.

Ehhez viszont előbb mindenképpen le kell írnia a személyes tapasztalatain alapuló “hogyanjait”, hogy a tudása hasonló szinten átadható legyen.

 

Ha ezzel már megvan, akkor muszáj még valamennyi bizalmat is adnia az embereinek!

A jobb képességű munkatársaknak kapniuk kell lehetőséget a személyes fejlődésre, különben már rövidtávon is rabszolgának érzik majd magukat.

Minden átadott pozícióban benne van némi megelőlegezett bizalom is.

 

Enélkül végérvényesen bent ragad a vállalkozása alsóbb területein és mindig túlterhelten éli majd az életét.

A vállalkozása pedig vele együtt hal majd el.

 

Barátsággal,

Laczkó Péter

Vissza