Lackzó Péter harmincötödik vezetői törvénye

Egy jó vezető nem tűri a cinizmust és az alattomos leértékeléseket!  

 

Sajnos vannak olyan rosszándékú emberek, akik szellemeskedő leértékeléseikkel folyamatosan aláássák és gyengítik a környezetükben lévők  önbizalmát.

Ha egy vezető nem elég figyelmes, akkor alattomosan lebontják és tönkreteszik nagy gonddal felépített csapatát.

 

Néha nem is annyira könnyű kiszúrni őket, mert látszólag jószándékot, hajlandóságot és együttműködést színlelnek. 

De amikor ilyen munkatársak kerülnek be egy csapatba, amint egy kicsit is megmelegszenek, kinéznek maguknak néhány embert és elkezdik rajtuk köszörülni a nyelvüket. Jópofának és humorosnak beállított, leértékelő poénokkal zaklatottá teszik és gyengítik őket. Ha pedig ezt a többiek rájuk hagyják, felbátorodnak és a többi munkatárs is szépen célponttá válik. 

 

Érdekes humoruk van. A kiszemelt célpontnak egyre csökken az önbizalma és bizonytalanná válik, mert cinikus leértékelésekkel ügyetlennek, szerencsétlenek vagy gyengének állítják be a többiek előtt. Lerombolják a személyes Pr-ját, így szigetelik el lassan a csapattól. És így előbb vagy utóbb tényleg hibázni fog.

 

Ha pedig mégiscsak tiltakozni merészelne, akkor látványosan megbélyegzik azzal, hogy az illetőnek nincs humorérzéke és nem érti a poént.

 

Senki sem szeret a gúny célpontjává válni. Egyetlen ember sem érzi jól magát egy olyan környezetben, ahol nem kap kellő tiszteletet és úgy érzi, hogy lenézik a vélt hibái vagy a felnagyított rossz tulajdonságai miatt.

 

Sajnos mára már odáig jutottunk, hogy általános társadalmi elfogadottság jellemzi, amikor mások rovására nyilvánosan sütnek el leértékelő poénokat. Fogékonyak lettünk a cinizmusra. Ez a szenny ömlik a médiákból és ezt kapjuk gyakran életünk egyéb területeiről is. 

 

És mivel az emberek többsége szociális beállítottságú, egy ideig szó nélkül eltűri a mérgező szúrásokat. Nem nagyon védekezik, csak egyre rosszabbúl érzi magát. 

 

Egy leértékelő beszólás, még ha elsőre jópofának is tűnik, nagyon is romboló és ártalmas. 

Egy ártatlannak tűnő mérgező szúrás egyáltalán nem vicces. Semmi köze a humorhoz, kiváltképp a segítséghez vagy a támogatáshoz. A gyengítés és a leértékelés az egyetlen valódi célja. 

 

Egy jó csapat pont arról ismerszik meg, hogy a csoporttagok nem okoznak fölöslegesen fájdalmat egymásnak! 

Ahol nincsenek cinikus leértékelések, ott az embereknek nem kell védekezniük, így meg is mernek bízni egymásban. 

Egy ilyen csoportban a munkatársak megértik és segítik egymást, továbbá többnyire még össze is tartanak.

 

A cinikus, leértékelő emberek pedig pont az ellenkező működési elvet vallják. 

Másokon élősködve, a háttérben munkálkodva szedik szét a csapatot.

Ugyanis nem csak irigyek, hanem még tartanak is többiektől, mivel a tehetséges és szorgalmas emberek mellett nagyon jól láthatóak és így könnyen lelepleződhetnek.

 

A cinizmus jelentése a következő: “Megvetés, leértékelés. Olyan gondolkodásmód vagy megnyilvánulás, amikor egy személy (vagy csoport) a másik személy (vagy csoport) értékeit, tetteit, tulajdonságait csalódottság, félelem vagy gonoszság miatt lealacsonyítja.” (Wiki szótár)

 

Egy jó vezető idejében kiszúrja és leállítja a cégében az alattomos, leértékelő és rosszindulatú poénokat! Nem tűri a mérgező cinizmust és megvédi ezektől a munkatársait. 

 

Amikor a cinikus embereket gyorsan leállítják, légüres térben találják magukat. Ha nem találnak táptalajra, nem tudnak gyökeret verni és így kénytelenek egy másik vadászterületet keresni maguknak. Rövid idő alatt, többnyire maguktól is eltűnnek a cégből.

És tényleg semmi szükség sincs rájuk, mivel csak gyengítenek és rombolnak. Amikor pedig végre odébbállnak, sokkal jobb lesz a cégben a hangulat.

 

Csak tisztességes és jószándékú emberekkel lehet valamit is kezdeni.

 

Barátsággal, 

Laczkó Péter

Vissza