Krónikus szakember elvonási tünetek

Krónikus szakember elvonási tünetek!

 

Magyarországon sajnos már egyre ritkábban emlegetik a boldog békeidőket. Ezek voltak a múlt század húszas, harmincas évei. 

Ekkor még nagyon virágzott a hazai ipar, a mezőgazdaság, mert mindenki igyekezett a tudása legjavát nyújtani. 

 

A szakemberek és a gazdák nem akartak átlagos dolgokat készíteni, átlagos szolgáltatásokat nyújtani, mivel az nem volt menő és persze nem volt versenyképes sem. 

Pontosan tudták, hogy ahhoz, hogy az elvárt kíváló minőséget tudják előállítani, nagyon kell érteniük ahhoz, amivel éppen foglalkoznak. 

Akkoriban ez szinte mindenkinek teljesen természetes volt. 

Tisztában voltak azzal, hogy a kor versenyszférájában kellő képesítés és kimagasló szakmai tudás nélkül sohasem lesznek eléggé sikeresek. 

 

És ennek eredményeképpen nézzék csak meg, hogy mennyi fejlesztés és mennyi magyar találmány fűződik ehhez a korszakhoz.

Csak néhányat említek a teljesség igénye nélkül.

 

KANDÓ KÁLMÁN

1932

Első fázisváltós mozdony műszakrendőri próbája

 

SZENT-GYÖRGYI ALBERT

1920-as évek

C-vitamin

 

TIHANYI KÁLMÁN

1926/ 1928

Teljesen elektronikus televízió rendszer

 

JENDRASSIK GYÖRGY 

Jendrassik-motor

 

SZILÁRD LEÓ

1929

Forgórész nélküli speciális hűtőszekrény

 

BAY ZOLTÁN

1936

Magyar rádiólokátor

 

NEUMANN JÁNOS 

1940-es évek

Vezető szerepet játszott a számítógép kifejlesztésében

 

Sajnos azt is kevesen tudják, hogy a mai napig az egész világon Neumann Jánost tartják a világ legokosabb emberének és nem Albert Einsteint.

 

Persze a szakmák szeretete és a becsülettel elvégzett munka értéke nagyon erős volt abban az időben. 

Akkoriban az apák ezt tanácsolták a fiaiknak: 

- “Fiam, ha van egy jó szakmád, nem lesznek anyagi gondjaid az életben”.

 

És pontosan ezért nagyon erős volt a szakmák elméleti és gyakorlati oktatása is, ugyanis a szakmákat nagyon magas értékű hivatásként kezelték. 

 

És ha valaki választott magának egy szép hivatást, akkor megvolt a jól kialakított betanulási módszer arra, hogy abban valóban meg tudja tanulni és sikeressé tudjon abban válni. 

 

A szakmákat nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is oktatták. 

A szakmai képzéseknél nem az volt a cél, hogy a végzősök jó tesztet tudjanak írni vagy átmenjenek a szóbeli vizsgákon, hanem az, hogy tudják-e azt a gyakorlatban jól alkalmazni vagy sem. 

Jól csinálják-e, vagy rosszul. 

 

Abban az időben egy szakma megtanulását többnyire inasként kezdték. 

Az inas takarított, megismerte a szabályokat, a műhelyrendet és megtanulta használni a berendezéseket és az eszközöket. 

Továbbá a segítségével már a kezdetektől jelentősen hozzájárult a termeléshez. Közben persze figyelték a tehetségét, a hozzáállását, a megértését és azt hogy mennyire könnyen sajátítja el az alapokat.

 

Ez egy nagyon gyakorlatias oktatási rendszer volt. 

És ha az inas már eléggé megtanulta az alapokat, ha olyan volt a hozzáállása, valamint már rendelkezett elegendő tudással és gyakorlattal, akkor segéd lehetett. De ez már komoly státusz volt. A legtöbb helyen Segéd Úrnak szólították.

Azután Segéd Úrként dolgozott jó ideig, majd megfelelő szakmai gyakorlat és tapasztalat megszerzése után tehetett mester vizsgát. 

 

És a mestervizsga után is gyakran még elmentek külföldre is szakmát tanulni az idegen mesterektől. 

Külföldön megtanulták az új technológiákat, az új módszereket, és új ötletekkel, tapasztalatokkal gazdagabban tértek haza. 

Mert a legtöbben hazajöttek és itthon, az új tudásukkal és az új technológiákkal viszonylag gyorsan sikeressé váltak.

 

Így erősödtek és fejlődtek a szakmák. Megvolt presztízsük, valamint a jól bejáratott betanítási rendszerük. 

A gyakorlott mesterek átadták a szakmai tudásukat a következő generációknak, akik megbecsülték a tudást és tisztességgel továbbfejlesztették azt.

 

De mára már eltűnt a szakma becsülete. Csak a hiányát érezzük, de azt nagyon. 

Szakmai oktatás? Mára már szinte csak vegytiszta elmélet. És az elméletnek pedig a legtöbbször már semmi köze sincs az igazi gyakorlathoz. 

 

Elavult technológiákat és már rég nem alkalmazott eljárásokat oktatnak, de azokat is többnyire csak ósdi tankönyvekből.

Felgyorsult világunkban pedig olyan gyorsan változnak a technológiák, hogy a hazai iskolák szakmai oktatási anyagai mérföldekkel vannak lemaradva. És folyamatosan nő a távolság. 

Idejét múlt anyagokból feleltetnek, ezekből íratnak dolgozatokat és haszontalan vizsgákkal gyötrik a tanulókat.

 

Így ha ma egy frissen végzett diák az elméleti szakmunkás vizsgája után kikerül az igazi életbe, többnyire azt látja, hogy amit tanult, teljesen haszontalan és gyakorlatilag semmire sem megy vele.

 

A valódi élet teljesen más, mint amire éveken keresztül tanították, és a tanultakból alig tud valamit ténylegesen is alkalmazni. 

Így aztán többnyire máshol, más területeken keresi majd a boldogulását. Az iskolai tanulmányai csupán arra voltak jók, hogy rájöjjön arra, hogy ezt a hivatást már biztosan nem akarja. 

 

És ha mégis a szakmájában helyezkedik el, akkor csak most kezdi majd megtanulni a szakmáját, mivel az iskolai tudása gyakorlatilag szinte semmit sem ér. 

 

Az iskoláknak legelőször is meg kellene szerettetni azt a szakmát a tanulókkal, amelyet hivatásként választottak. De nem teszik.  

 

A tanulóknak kevés esélyük van arra, hogy olyan oktatókkal találkozzanak, akik szeretik a szakmájukat, valóban értenek ahhoz amit oktatnak, és valóban át is akarják adni tudásukat nekik, ha egyáltalán maradt még valami abból, ami átadható. 

És az iskoláknak villámgyorsan fel kellene zárkózniuk a  modern, haladó technológiákhoz és folyamatosan követniük kellene az új fejlesztéseket, hogy valóban használható, aktuális dolgokat oktassanak. 

 

Egyáltalán nem szabadna régen elavult, vagy mára már teljesen halott technológiákat tanítani.

És persze gyakorlatban is kellene oktatniuk gyorsan változó életünk modern technológiáit. De ezt sem teszik.

 

Így ma egy pályakezdő szinte teljesen képzetlen és gyakorlatlan. És az első negatív tapasztalatok begyűjtése után érthető, hogy elég gyorsan szakmát is vált. 

Így az oktatásba fektetett összes idő és energia egyszerűen a semmibe vész. 

 

És akik még megmaradtak tanult hivatásuk mellett, többnyire már ők sem szeretik a szakmájukat. 

Sőt néha még szégyellik is azt. Mert ha valakinek a mai világban csak egy szakmája van, az ciki és lealacsonyító. 

 

Ugyanakkor egy marketing és Pr kommunikációs menedzser tanácsadó bárhol csodálatot, elismerést és figyelmet kap. 

Nem viccelek, nemrég egy e-mail alján a következő aláírással találkoztam: X.Y.  Marketing Vezérigazgató helyettes.

 

De egy egyszerű ács, hogy ne menjünk messze a múlt heti bibliai példától, ha megismerkedik valahol egy fiatal lánnyal, lehet hogy félve mondja majd el neki az igazat. 

Pedig elképzelhető, hogy ő egy nagyon ügyes és jó kezű srác, és rendkívül hasznos a társadalom számára.

 

A jó szakmákra márpedig rendkívül nagy szükségünk van. Ezek nélkül egyszerűen megáll a világ. 

 

A robottechnológia egyelőre még nem általános alkalmazási mód és valószínűleg mindig is lesznek olyan gyakorlati eljárások, amelyekhez komoly emberi tudás és nagy szakértelem kell. 

A mesterséges intelligencia is egyelőre még várat magára.

 

Tehát joggal tehetjük fel magunknak a kérdést. Képzett, jókezű és értékes szakemberek nélkül hogyan fogunk ismét magas minőségben termelni? 

És Magyarország hogyan fog versenyben maradni a világ fejlett országaival? 

Ugyanis mostanra már a feltalálók országából, a nyugat után kullogó betanítatlan bérmunkások országa lettünk. 

 

Mert többnyire csak a multinacionális, valamint a nagyon sikeres nagyvállalatok, az Audi, a Mercedes, a Béres Zrt., stb. képzik ki megfelelően az embereiket, és csiszolják szinte tökéletesre a gyakorlati tudásukat. 

A mikró, kis és középvállalatok munkatársai szinte semmilyen oktatást sem kapnak.

 

Ezért ha Ön is a saját bőrén érzi a szakember elvonási tüneteket, tennie kell valamit ezügyben, mert nem várhat ölbe tett kezekkel arra, hogy a hazai oktatási rendszer végre valahára a tudatára ébred és elkezdi modern technológiákra és gyakorlati alkalmazásokra tömegesen képezni a fiatal szakembereket.

 

Így ha nem akar erre az álomra várni, akkor bizony Önnek kell a felvállalni a munkatársak belső képzését.

En nem is annyira bonyolult, mint amennyire elsőre látszik.

 

A saját szakember utánpótlás nevelés mindösszesen két lépésből áll. 

 

I.

Az első lépés az, hogy Ön összegyűjti és szépen leírja a legfontosabb szakmai munkakörök ellátásának a módját. 

Tudom, hogy erre az első reakció általában az, hogy “értem én, de mikor?”  

 

Igen. Erre bizony kell szánni egy kis időt. 

De ha ezt nem teszi meg, akkor úgy kell majd minden új emberét termelésbe állítani, hogy sokáig képzetlenek maradnak, mert a “- figyeld, hogy a többiek mit csinálnak”, vagy a “- mutassátok meg neki, hogy hogyan kell” típusú betanítások és posztra képzések csak nagyon lassan, vagy szinte egyáltalán nem működnek. 

Ha van is valami eredménye, az rendkívül lassú. Nincs ennyi időnk. 

 

Ráadásul, ha végre valahára valakit így betanít, akkor teljesen függeni fog az illetőtől, mert a fizetésemelési kérésével, vagy távozási szándékával kellemetlen helyzetbe hozza majd Önt. 

Így kénytelen lesz engedni a követelésnek, hiszen nehéz lesz pótolnia a kiesett pozíciót.

 

Tehát gyűjtse össze a saját gyakorlati technológiáját!

Technológia: egy termék, vagy szolgáltatás előállításának a módszere.

 

Ne csak azt írja, vagy írassa le, hogy konkrétan mit csinálnak, hanem azt is, hogy hogyan csinálják. A hogyanban van a lényeg.

Ha akarja, még kisfilmeket is készíthet. 

Ezt egy egyszerű mobillal is könnyedén megteheti. Írja le vagy vegye filmre, hogy melyek a helyes termelési folyamatok, módok, sorrendek és gyakorlatok.

 

Amíg erre nem szán elegendő időt, energiát és nem dokumentálja le jó alaposan a saját technológiáját, addig a vállalkozásában gyakorlatilag nincs is semmilyen technológia. Csak megszokások vannak.

 

Ha van is valamennyi jól bevált gyakorlat, az többnyire csak a munkatársak fejében és kezében létezik. 

Bízhat abban, hogy hűségesek és megbízhatóak maradnak. De ha mégis elmennek a cégtől, akkor mindent visznek magukkal. 

 

A munkaköri leírásoknál nem kell figyelni a külalakra, vagy a kinézetre. Egyelőre hagyja ezt teljesen figyelmen kívül. Nem ez a lényeg.

 

Egyszerűen csak rögzítse és dokumentálja le azt, hogy Önnél hogyan kell valamit pontosan és jól csinálni. Mi a helyes eljárás és mi a helytelen. 

Mutassa meg a hibákat is. A hibákat is oktatnunk kell, mert a munkatársaknak tudniuk kell észrevenni és felismerni azokat is.

Úgy állítsa össze a képzési anyagokat, hogy ezek segítségével viszonylag gyorsan és könnyen tudjon új szakembereket betanítani és képezni.

 

II.

A második lépés pedig az, hogy gondoskodik arról, hogy minden munkatársa rendszeresen képződjön ezekből az összegyűjtött technológiai anyagokból. 

Tehát tartson rendszeresen belső képzéseket a munkatársainak!

 

Az összeállított anyagokból az új munkatársak természetesen már könnyebben és gyorsabban tudnak majd betanulni az új munkakörükbe.

A régi szakemberek pedig még tovább tökéletesíthetik a meglévő gyakorlatukat.

 

Fontos szabály! Soha ne álljon le a képzésekkel. A belső képzések legyenek mindig rendszeresek.

De ne egész napos nagy képzésekben gondolkodjon. Azok is hasznosak lehetnek, de jóval hatékonyabbak a gyakori rövid képzések.

 

Ezért lehetőleg rendszeres időközönként, hetente vagy kéthetente legyenek félórás-egyórás belső képzések. 

Ezeket tarthatja Ön is, mert ez egyébként nagyon jó Pr-t eredményez, vagy tarthatja egy nagyon jó kolléga is, aki valamilyen tudásban vagy tapasztalatban kimagaslik a többiek közül. 

 

Így a legjobb munkatársak átadhatják a jól bevált szakmai gyakorlatukat a többieknek. Mint a régi szép békeidőkben. 

Ezt úgy hívom, hogy “Tudástranszfer”.

 

Ezek a belső képzési anyagok szintén bekerülhetnek a munkaköri leírásokba, így a jó gyakorlati alkalmazások folyamatosan csiszolódnak  és még bent is maradnak a cégében. 

Ezzel pedig nem utolsó sorban jelentősen megnő a vállalkozása értéke is. 

Ha valaki meg netán mégis elmegy a cégtől, akkor sincs semmilyen komoly vész. 

Ha megvannak az alaposan ledokumentált munkaköri leírások, akkor a jó képességű munkatárs jelöltekből már viszonylag könnyen és gyorsan tud majd posztra képezni új szakembereket.  

 

Ne halogassa a technológia a ledokumentálását! Ne várjon senkire! Csak lásson hozzá és használja sikeresen! 

 

Barátsággal:

Laczkó Péter

Vissza