A vissza nem térő lehetőség...

Miért nem érdemes „görbe utakon” járni?

Konzulens kollégám és barátom, a minap mesélt nekünk egy olyan történetet, ami vele esett meg.

- Tudod, mi egy olyan nagy, olaszos családként élünk együtt. Egy telken lakunk az apósomékkal és a sógoromékkal. Ez egy szép és összetartó család.

Két hete megkeresett a feleségem unokaöccse, aki még szintén mellettünk lakik, hogy van számomra egy vissza nem térő ajánlata. Hozott egy olyan akkumulátort, ami pont az én kisteherautómba való.

Már ekkor kétkedve néztem rá, mert az ilyen ajánlatok eleve elriasztanak, de hát ő is családtag, ezért meghallgattam. 
Itt van ez az akksi, és eladó. Csak tízezer forintot kérek érte”. Mondta. 

Jól ismerem az árakat és tudom, hogy egy ilyen akkumulátor a szaküzletben, több mint negyvenezer forintba kerül. Igaz, ez azért már szemmel láthatóan használt volt. 
A hátam közepére sem hiányzott az egész, így aztán azt mondtam neki, hogy nekem ez nem kell. Egyébként meg különben sem érdekel soha, semmilyen kétes üzlet. 

De ő az életére megesküdött, hogy ez egy teljesen tiszta ügy. Ennek ellenére én határozottan elzárkóztam és visszautasítottam ezt a vissza nem térő lehetőséget.
Épp ekkor lépett oda hozzánk az apósom, aki hallva beszélgetésünket felajánlotta, hogy ő megveszi. 

Én még megpróbáltam vele is megértetni, hogy ez hosszú távon nem lesz kifizetődő, de megköttetett az üzlet, mondván, hogy neki ez bizony nagyon jó lesz még majd valamire.

A múlt héten az apósom kölcsönkérte tőlem ezt a kisteherautót, hogy néhány dolgot, ami már összegyűlt a ház körül, elvinné a hulladékudvarba. Ne kelljen a lomot állandóan kerülgetnie otthon. 

Az első nap fordult is egyet és mondván, hogy még másnapra is lenne még egy forduló, az autóval szépen leparkolt a házunk előtt. Nem volt semmi különös a dologban, hiszem ez a kocsi már évek óta a ház előtt áll az utcán. Egy igen békés környéken lakunk.

Azonban másnap reggel, amikor be akarta indítani az autót, az sehogy sem indult. Hiába fordította el az indító kulcsot, a kocsi semmire sem reagált. Ugyanis nem volt benne az akkumulátor. Az éjszaka valakinek jobban kellett…

Az apósom ekkor elém állt, és előadta a „tökéletes” megoldást. Ha már így alakult, akkor nekem adja kárpótlásul azt az akkumulátort, amit egyébként pont két hete vett meg a feleségem unokaöccsétől.

Nagyszerű és korrekt megoldás ugye? 

Az apósom egyébként nem rossz ember. De a legnagyobb sajnálatomra a mai napig nem érti, hogy a dolgok márpedig képesek arra, hogy szépen így körbejárjanak. 
Mert a „görbe utak” bizony megnyitják a kapukat a bajok előtt. A zűrös ügyek mindig újabb zűröket szülnek.

És ha csak egy kicsit is jobban odafigyelünk az élet törvényeire, akkor gyorsan megtanulhatjuk, hogy kizárólag az igaz ösvényt járva lehetünk boldogok és sikeresek. Lehet, hogy az rögösebb, de biztosan messzebbre és magasabbra visz. 

Igaz, hogy én most ezt rendesen behúztam magamnak, de ennek ellenére mégsem vagyok hajlandó letérni a helyes útról.

Pedig manapság úgy fest, hogy könnyen lehet pénzt és vagyont szerezni kétes ügyletekkel. De abban is teljesen biztosak lehetünk, hogy az élet minden esetben kiegyenlíti majd a számlát.

Természetesen nem fogadtam el az akkumulátort. Vettem egy újat egy szaküzletben.

Mert az egyetlen megoldás az ilyen „körbejárás” megállítására, hogy soha nem szállunk be ezekbe a körökbe, és ezzel már az elején megszüntetjük az ilyen jellegű kezdeményezések elindulását.

 

Ennyi a történet. Érdekes nem?

Hiszen a régi mondás még mindig igaz: 

„Ami téged illet, az visszatalál hozzád. Amit másoktól elveszel, azt tőled is el fogják venni."

Na ezért érdemes ilyen munkatársakkal együtt dolgozni! 

Mert ha egyenes és becsületes emberekkel vesszük körül magunkat, akkor a siker garantált és igazán nyugodtak lehetünk, mivel teljesen megbízhatunk egymásban.

Büszke vagyok arra, hogy a mi csapatunkat erősíti és ilyen tisztességes kollégám van.

 


Barátsággal:
Laczkó Péter

Vissza