A tíz legfontosabb céges szabály

A tíz legfontosabb céges szabály

 

Nem tudom, hogy elgondolkoztak-e már azon, hogy miért a Biblia volt a világ egyik legfontosabb és legolvasottabb könyve.

A Biblia tanulságos történetei, szózatai iránymutatást és követendő jó példát mutattak az embereknek arra vonatkozólag, hogy hogyan kell becsületesen élni. A Bibliai történeteket be tudták helyettesíteni a saját, hasonló életszituációikba és így biztos támpontokat kaptak a jó döntéseikhez.

Gyakorlatilag a Bibliában volt leírva, hogy mi helyes és mi helytelen. 

A tíz parancsolat például elég egyértelműen meghatározta azokat a kereteket, amelyeket nem szabadott átlépni. 

  • “Ne öj!”
  • “Ne lopj!”
  • “Felebarátod házastársát ne kívánd!”

Ezek a törvények mindenki számára nagyon is egyértelművé tették a dolgokat. 

A régi social media központokban, a templomokban is a Bibliából olvastak fel idézeteket. Az atyák ezeket értelmezték a hívők számára és a Bibliai történetekből vonták le a fontos tanulságokat. 

Még az otthonokban is, sötétedés után a gyertyafénynél ezeket olvasgatták. Tehát többnyire mindenki tudta, hogy mit szabad és mit nem. 

És e törvények értelmét, igazságát és társadalmi hasznosságát a mai napig senki sem vitatja. 

Bár gyakran megszegték, de az egész történelem folyamán senki még sem kérdőjelezte meg őket.

És képzeljék, néhány szállodában az éjjeliszekrény fiókjában a Biblia még mindíg megtalálható.

Felgyorsult világunkban azonban jelentős mértékben megváltoztak a dolgok. 

Már mások lettek a viselkedésminták és felborultak a fontossági sorrendek. 

Már más példákat követünk és valahogy már más lett a követendő irány. 

Például jóval lazább lett az erkölcs. 

Ugyanakkor néhány dolog azért szerencsére a helyes irányba változott. Például jobb helyeken végre megbecsülik a nőket, mert a nők visszakapták az őket megillető jogaikat és egyenrangúak lettek. Ez nagyon szép. 

De nem rontottunk el valahogy mégis valamit? 

Vajon most is tudják az emberek, hogy mit szabad és mit nem? 

A médiák milyen viselkedésmintákat közvetítenek felénk? 

Mai hőseink, a híres színészek, milyen példát mutatnak nekünk? 

  • “Felebarátod házastársát ne kívánd!” Nézd én hogy csinálom! Csokorba szedem a nőket. Ki ne hagyd a kínálkozó lehetőségeket.
  • “Ne lopj!” Hülye lennél otthagyni! Ha te nem viszed el, akkor majd elviszi más. Úgy szerezd meg, hogy észre sem vegyék. És szurkolhatsz a profi ékszertolvajnak.
  • “Ne ölj”! Amíg van lőszerem, hullanak ám körülöttem. A késem, az öklöm halálos.
  • “Mások tulajdonát ne kívánd!” Elveszem, ami jár. Ez van! Neki úgyis sok van még ebből. A banda érdeke az első.
  • “Ne hazudj és mások becsületében kárt ne tégy!” Egy cseppet sem aggódom! Megoldjuk majd okosban. A jóképű szélhámos megmutatja, hogyan kell. A mai világban csak így lehet megélni.

A Való Világ csodálatos villalakóinak gyalázatos viselkedését már meg sem említem. 

 

És a nagy rohanásban már észre sem vesszük, hogy útközben elveszítettünk valami nagyon fontosat. 

Valami olyat, ami mindennek az alapja volt, és ami nélkül egyszerűen nem lehet minőségi életet élni. 

Pedig a tisztességtelen eszközökkel szerzett javak soha sem okoznak igazi örömet. Mert “ebűl szerzett jószág, ebül vész el” tartja mondás.

 

És ennek isszuk most úgy a levét, hogy majd megfulladunk bele. 

Amikor munkatársakat toborzunk, az állásinterjúkon milyen szándékú jelöltekkel találkozunk? Valóban becsülettel dolgozni és termelni akarnak? 

És biztosan nem akarnak majd megkárosítani minket, vagy őriznünk  kell tőlük a becsületes, kemény munkával megtermelt céges javainkat? 

Pénzt, árukészletet, szerszámokat, berendezéseket, ügyfél címlistákat és belső céges titkokat?

 

Tudták, hogy a konténeres szállítás elsődleges célja nem az egységesített és szabványosított szállítási szisztéma kialakítása volt? 

A lezárt konténer elsődleges szerepe az volt, hogy szállítás közben, az átrakodások alkalmával ne lophassák el az árut. 

Közútról vasútra, vasútról hajóra, hajóról vasútra, vasútról közútra, minden egyes alkalommal, minden egyes átrakodásnál fogyott az árukészlet. Tehát ez nem egy mai erkölcsi lazaság. A lopás már elég régóta végigkíséri az ember történetét.

Mégis a minap láttam egy rövid filmet Norvégiáról. 

Norvégiában, fent északon nem zárják az otthonok ajtajait. Ha például valaki az út szélén otthagyja a hátizsákját, biztos lehet abban, hogy másnap ugyanott megtalálja. De ha a pénztárcáját hagyná ott, akkor az is meglenne. És még a pénz is benne lenne. Ezek a norvég közösség szabályai. Így élnek. 

Ennek sok hasonló változatát láttam Ausztriában és Svájcban is. A Legtöbb helyen nincs is kerítés. Minek? Ha nincs kerítés, akkora telek ameddig a szem ellát. Ami pedig a ház körül van, ahhoz senki nem nyúl. Kerékpárok, játékok, görkorcsolyák és kerti bútorok mind szépen, szabadon kint hagyva. 

És ha a motorom ülésén lazán otthagyom a sisakomat, akkor teljesen biztos lehetek abban, hogy a motort és a sisakot is ugyanott találom. De sajnos egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ezt itthon is megtehetem. Biztosan bennem van a hiba, de valahogy mégsem kockáztatok.

 

Pedig én még emlékszem arra, hogy dombegyházán a nagyszüleimnél mi sem zártuk a kaput. Nem kellett. És a kert hátsó része, a háztáji sem volt bekerítve. Nem volt rá szükség. A kert hátrafelé teljesen nyitott volt. Bárki bejöhetett. 

Az udvar hátsó kerítésén is csak egy könnyen járó rigli volt, hogy az aprójószág ne tudjon kiszökni az értékes veteménybe. Mégis a nagymamáék nyugodtan aludtak. És nem kellett naponta megszámolni az állatokat, leszámolni a dinnyét, hagymát, paprikát. Mert senki nem nyúlt hozzá. Eszébe sem jutott.

És erre tanítottak engem is jósággal és emberséggel. 

Pedig nem voltam ám annyira jó gyerek. Faluhelyen az ember néha csinál olyan dolgokat, amelyeket később aztán megbán. 

Egyszer például légpuskával lelőttem a Balogh néni egyik tyúkját. Persze, hogy azonnal eltűntem az udvarból. Amikor a Mama meglátta a földön fekvő állatot, azonnal értem kiáltott. 

- Petikém gyere csak! 

Hogy honnan tudta? És amikor előkerültem, megkérdezte. 

- Mit csináltál? 

- Lelőttem azt a tyúkot! 

- De hát miért lőtted le?

- Nem tudom. 

Válaszoltam a könnyeimmel küszködve, mert akkor már nagyon sajnáltam azt a jószágot. 

- Na fogj csak egyet! Utasított.

- Ne azt, amazt. Mert az egy kicsit nagyobb volt. 

Utána pedig szépen maga mellett tolva a kerítés felé terelt. Én meg a tyúkkal a hónom alatt bűntudatosan ballagtam mellette. Amikor a kerítéshez értünk, átkiáltott a szomszédba.

- Bözsikém! Gyere csak egy pillanatra. 

Hívta Balogh nénit. És amikor Balogh néni odajött a kerítéshez csak ennyit mondott.

- A Peti akar mondani neked valamit. 

El tudják képzelni, hogy hogyan éreztem magam.

- Balogh néni, lelőttem a tyúkot!

- De hát miért lőtted le Petikém? Kérdezte szelíden.

- Nem tudom.

- Na add csak oda! Mondta a mama. 

És én bűntudatosan átadtam Balogh néninek a kerítés felett a tyúkot.

Ezzel a dolog el is volt intézve. Én meg egy életre megtanultam a leckét.

 

És jóval később, amikor a legkisebb lányommal vásároltam, a közértből kijövet azt láttam, hogy van nála egy olyan Túró Rudi, amit nem fizettünk ki. És ekkor és is ugyanígy tettem, mint annak idején a Mama. Elindultunk visszafelé és toltam magam mellett a kis drágámat, kezébe nyomva a Túró Rudi árát, terelgettem őt  vissza a pénztáros felé.

- Pénztáros néni. A Dorka akar valamit mondani.

És ugyanígy lerendeztük le mi is ezt az ügyet. És Dorka is tanult valamit az életről. Ezt hozzuk otthonról. Ez az erkölcsi örökségünk.

 

És hol tartunk most? Mi maradt meg mára nekünk ebből a tiszta  és egyenes világból?

Milyen példát mutatunk ma gyermekeinknek? Akciófilmek? Facebook? Youtube videók? Internetes pornó?

Mi még szüleink lábnyomába léptünk. De gyermekeinknek milyen ösvényt taposunk? Milyen példákat látnak tőlünk?

Mennyire figyelünk oda rájuk? Mennyit beszélgetünk velük? Mennyire törődünk velük valójában? Milyen értékrendekkel engedjük ki őket a nagyvilágba? 

Mit látnak naponta a médiákban? És milyen példát mutatnak az ország vezetőitől?

 

A csalások, hazugságok és ügyeskedések ösvénye biztosan a szakadékba vezet. 

Értetlenül és döbbenten állunk az Y generáció erősen megkérdőjelezhető értékrendje, műveletlensége, otromba követelőzése és ügyeskedő viselkedése előtt. 

Nekik minden azonnal kell. A tisztességgel elvégzett munkának számukra már szinte semmi értéke sincs. Sőt ciki a meló.

A “becsületes termeléssel megteremtett javak” értéke ma már szinte ismeretlen fogalommá vált a számukra. Tisztelet a kevés kivételnek, de sajnos ők azok, akik erősítik a szabályt. 

De valójában nem ezek a srácok a hibásak. Mi neveltük, és mi tettük őket ilyenné. 

Mert mi nem mutattunk eléggé vonzó és követendő példát a számukra, mi nem figyeltünk oda eléggé rájuk és mi nem vettük észre a bajokat még jó időben. 

És mára már szinte elvesztek a családi erkölcsi örökségek. Észre sem vettük, hogy elhagytuk őket valahol a nagy generációváltásban. 

Csak most döbbenünk rá, hogy mit is történt valójában.

 

Nagyon sok cégvezető barátom panaszkodik arról, hogy nem talál jó és becsületes embereket. Még azokkal, akikkel most is együtt dolgozik, valahogy velük sem találja a közös hangot. 

Hiába vannak még régebbi munkatársai, gyakorlatilag teljesen egyedül érzi magát a cégében. Lojalitás? Ma már szinte ismeretlen fogalom. Csak a pénz számít! Semmi más.

Nézem az önéletrajzokat és azt látom, hogy az amúgy is kevés jelentkező többsége szinte évente vált munkahelyet. Így mire betanulhatna a munkakörébe és megszokná a céget, már tovább is áll. De nagy valószínűséggel, az utolsó időben sem termelt, hanem többnyire már új állást keresett.

És arról is sokat panaszkodnak a vezetők, hogy rengeteg bosszúságot és kárt okoznak nekik az általuk fizetett alkalmazottak. Egymással szemben állnak és nem egymás mellett.

Ilyenkor általában megkérdezem a vezetőt, hogy mennyit szokott beszélgetni az emberekkel. Mennyire mondja el nekik azt, hogy milyen céget szeretne felépíteni? Milyen célokat szeretne elérni velük? 

És miért lesz jó az embereknek, ha ezt együtt el fogják érni? Mit kell tenniük ehhez? És miért kell ezt megtenniük?

És megkérdezem azt is, hogy vannak-e jó céges szabályok? És ezek a szabályok mennyire vannak kihirdetve a cégben, vagy kizárólag csak az ő fejében vannak? És azt feltételezi, hogy ezt mindenkinek magától tudnia kellene?

És ha ki is vannak hirdetve a szabályok, akkor ezeket a szabályokat hol lehet megtalálni és hol lehet elolvasni őket? És hányszor mondta már el az embereknek ezeket a szabályokat? Csak egyszer? Vagy netán még egyszer sem? 

Ha egyszer elmondunk valakinek valamit, akkor általában az illető azt elsőre, azonnal megérti? Vagy többször is meg kell ismételnünk, és többször is el kell magyaráznunk azt, hogy mit is akarunk valójában?

Sajnos gyakori tapasztalatom, hogy a céges szabályok legtöbbször csak a vezető fejében léteznek. 

Így a munkatársak többnyire a saját, egyéni szabályaik alapján működnek. És vagy kaptak otthonról jó csomagot az élethez, vagy nem. 

De ha a médiák erkölcsi szabályait követik, akkor nagyon kevés esély van arra, hogy maguktól is megtalálják a helyes utat és kitalálják a cégvezető szabályait.

Ezért mielőtt még elkezdenénk megharagudni rájuk, a legelső teendő az  lenne, hogy tisztességesen megalkotjuk a céges szabályokat. 

Mert ahhoz hogy valóban megértsük egymást, tisztába kell lennünk azzal, hogy mit is akar másik. 

És a vállalkozásokban a vezetők hozzák meg a szabályokat! 

Ez az ő felelősségük. Egyértelmű szabályok nélkül, hogyan várhatja el bárki is a munkatársaitól, hogy majd maguktól is kitalálják a gondolatait.

Szabályok nélkül pedig nem lehet termelni és szolgáltatni. 

 

A csürhe szó meghatározása a következő: Szabályok nélkül működő, vagy szabályokat figyelmen kívül hagyó, fegyelmezetlen csoport. 

 

Ezért valakinek csak el kell kezdeni a rendrakást és be kell indítani a jó változásokat.

Tehát, ha nem akar tovább bosszankodni, akkor írja össze a tíz legfontosabb céges szabályt! 

Szedje össze azokat a szabályokat, amelyekől úgy ítéli, hogy ezek betartása bír a legnagyobb fontossággal.

Például. 

  • Minden beérkezett árajánlatkérésre 24 h-n belül válaszolunk.
  • Minden nap végén teljes rendet hagyunk az irodában.
  • Sohasem csapjunk be az ügyfeleinket, és soha nem mondunk valótlan dolgokat csak azért, hogy vásároljanak tőlünk.
  • Csak olyan termékeket vagy szolgáltatásokat ajánlunk az ügyfeleinknek, amelyekről biztosan tudjuk, hogy ezek segítik őket, vagy ezekkel meg tudják oldani a problémáikat.
  • Minden műszak végén teljes rendet hagyunk a műhelyben.

 

Tehát írja meg a saját céges tíz parancsolatát! 

Olyan szabályokat írjon, amelyet józan ésszel senki sem tud megkérdőjelezni. Ha meg mégis előfordul ilyen, akkor tisztán látszik majd az illető valódi szándéka. Ha valaki mégis ágál az igaz szabályok ellen, akkor nyíltan leleplezi magát.

Amikor készen van a tíz legfontosabb céges szabállyal, hívja össze munkatársait és szépen hirdesse ki ezeket. 

Minden egyes szabály értelmét részletesen magyarázza el. Értesse meg a munkatársaival, hogy miért lesz jó mindenkinek, ha ezeket betartják. Milyen előnyökkel jár, ha így működnek és konkrétan mit okoz majd a cégnek és mindenkinek, ha megszegik ezt a szabályt. 

Minden egyes szabályt ebből a két nézőpontból mutasson be. Miért lesz ez jó és mit okoz, ha nem így működnek.

Minden szabályra mondasson velük gyakorlati példákat is. 

Érje el, hogy valóban elképzeljék azokat a pozitív és negatív életszituációkat, amelyekről éppen beszélnek.

Az nagyon egyértelműen látni, ha tényleg megértik a dolgokat és nem csak bólogatnak.

Ha ezzel végzett, akkor jól láthatóan, több helyen is függessze ki a szabályokat. 

Írja ki az étkezőben az étkező szabályait! Az irodában az iroda szabályait! A műhelyben a műhely szabályait! A WC ajtó belső felére pedig függessze ki az összeset! Ugyanis ez valóban az Ön céges tíz parancsolata!

Ezután pedig érje el, hogy a mindennapokban is betartsák ezeket a szabályokat. 

Minden egyes kihágást gyorsan és határozottan korrigáljon, és minden egyes szabály betartását nagyon erősen nyugtázzon.

Tehát, ha tényleg rendet hagytak este az irodában, akkor dicsérje meg nagyon őket. 

- Látjátok milyen szép rend van? Nagyon köszönöm, hogy segítetek!

- Jó fejek vagytok!

Ha megalkotja, kihirdeti és következetesen be is tartatja a tíz legfontosabb céges szabályt, akkor biztos lehet abban, hogy a munkatársak sokkal jobban megértik majd Önt. 

Ha egyértelműek a céges szabályok, akkor  senki sem gondolhatja azt, hogy Ön a pillanatnyi hangulata szerint hozza meg a döntéseit. 

Így soha sem kell majd a bíró kényelmetlen szerepét játszania.

Meg fogja látni, hogy sokkal jobb lesz a céges hangulat, és ha hiszi ha nem, ez biztosan látszani fog a bevételeken is.

 

Barátsággal:

Laczkó Péter

Vissza