A személyzeti problémák egyik forrása

Nagyon szerencsés fickó vagyok, mivel nagyon sok cégvezető barátom van. 

Tisztelem és becsülöm őket, mert rengeteg áldozatot hoznak a vállalkozásukért és a munkatársaikért. 

 

Beszélgetéseink alkalmával sajnos a legtöbben nagyon sokat panaszkodnak a munkavállalóik miatt. 

Gyakorlatilag a magyarországi cégvezetők gondjainak, problémáinak és csalódásainak java részét a saját embereik okozzák. 

 

Általában fel szoktam tenni nekik a következő kérdést. 

  • Nálatok ki foglakozik a cégben az emberekkel?

És többnyire ezt a választ kapom. 

  • Én! De nincs rá sok időm. 
  • Nálunk nincs HR-es, mert erre nincs már keret. 
  • Ezt mi nem tudjuk kigazdálkodni.

 

Ja vagy úgy. Hát persze. Egy HR-es bizony pénzbe kerül. 

Akkor már inkább, ha tudnak felvesznek még egy esztergályost vagy még egy értékesítőt. Abban bíznak, hogy az  legalább termel valahogy. 

A HR-es meg csak vinné a pénzt. Az a multik kiváltsága. Csak a nagyvállalatok engedhetik meg maguknak.

 

Ezt én meg egyszerűen nem értem! 

A problémák 90%-a a munkatársaktól jön, de egy jó HR-es, aki ezeket kezelné az luxus? Ez nekem magas! 

 

A cégvezetők sorra veszítik el az értékes embereiket és nem találnak helyettük másokat.

Jóval többet is termelhetnének ha lenne elegendő képzett szakemberük, de nem vállalnak több munkát, mert sehogy sem tudják feltölteni az üres pozíciókat. Tehát így inkább bevételt veszítenek.

 

És nincs a cégben senki, aki foglalkozna azzal a néhány szerencsétlennel, akit kín-keservesen végre saját kezűleg felvettek, hanem hagyják addig kínlódni az új helyén a nyomorultat, amíg megszokik, vagy megszökik. Ha nem tanul be valahogy magától, akkor úgyis felmond vagy kirúgják, mint egy haszontalan semmirekellőt.

 

Rendetlenség van a cégben és persze nincs senkinek ideje arra, hogy végre rendet teremtsen.

 

Mindenki megy a saját feje után, mivel a megszokás az egyetlen szervezési mód a vállalkozásban.

 

Még a meglévő emberek sem tarták be a szabályokat. 

Lopnak, csalnak, késnek, kummantanak és hazudoznak. És nincs senki, aki megrendszabályozná őket és visszaadná a munkatársak méltóságát és önbecsülését. 

 

Mintha azt mondanánk, hogy nincs pénzünk befoltozni a vödrünket, miközben ezer lyukon folyik ki belőle az értékes energiánk.

 

Én ezt tényleg nem értem.

Ennyire nem látni a fától az erdőt? 

 

A modern vállalati közösségek első számú embere a személyzeti vezető, azaz a HR-es. Erre nincs keret?

 

 

És ez nem létszám kérdése!

Ki az, aki azt gondolja, hogy az emberek maguktól is felveszik és posztra is képzik magukat?

 

Ki az, aki azt hiszi, hogy a munkatársak majd átlátják a cég összes területét és tevékenységét, és maguktól is jól megszervezik az optimális céges folyamatokat? 

 

Ki az, aki annyira naív, hogy azt gondolja, hogy az emberek kitalálják majd a jó céges szabályokat és maguktól is rendet tartanak a cég minden területén?

 

Ki az, aki bízik abban, hogy minden munkatárs saját magát motiválja és önállóan, mindent beleadva termel majd, mint egy kis angyal?

Jaj ne már!

Egyáltalán tudjuk, hogy pontosan ki is az a HR-es?

 

Először is azt kell letisztáznunk, hogy a HR-es nem a munkaügyes! 

A munkaügy a számvitelhez tartozik. A legtöbb esetben a munkaügyi adminisztráció feladatait egy ügyes és precíz munkatárs részmunkaidőben, vagy akár még a könyvelő is el tudja látni. 

De ez nem HR! 

A munkaügynek egyáltalán semmi köze sincs azokhoz a feladatokhoz, amelyeket minden olyan épeszű vállalkozásban el kell látni, ahol becsületes, képzett és hozzáértő személyzettel akarnak termelni.

 

Mert a HR-es egy olyan ember, aki nagyon hozzáértően és tudatosan toboroz. Gondoskodik a szükséges képzésekről, hogy az emberek kompetenssé váljanak. 

Valóban törődik az emberekkel, hogy lojálisak legyenek a céghez és ne veszítsük el őket. Szervez, optimalizál, termeltet és rendet tart. 

De szép!

 

Ebben a levélben, bármennyire is szeretném, sajnos nem tudok teljes HR-es munkaköri leírást adni Önnek. Ez egy jóval fontosabb terület és sokkal nagyobb felelősség is annál, hogy csak úgy felületesen belemaszatoljak. 

Ez egy sokkal komolyabb horderejű témakör és jóval nagyobb lélegzetű dolog. 

 

A jó hír az, hogy ez az anyag teljes mértékben a rendelkezésre áll. Így gyakorlatilag bárki, aki rendelkezik néni IQ-val és hajlandósággal, nagyon hamar, gyakorlatban meg tudja tanulni belőle a HR-es szakmát. Tehát már van ilyen anyagunk.

 

De én most elsősorban csak azt szeretném elérni, hogy nézzünk már rá arra, hogy igazából mi is a személyzeti problémák egyik fő forrása, mert közben meg egyre rosszabb minőségű munkavállaló jelöltekkel találkozunk. Igen, sajnos ez a valóság.

 

De akkor még nagyobb szükség van egy igazán jó HR-es re. Nem igaz?

Mert ha nem akar tovább aggódni, idegeskedni, vagy még több bevételt veszíteni, akkor tennie kell majd valamit ezzel kapcsolatban.

Képzelje csak el. 

Mi lenne akkor, ha tényleg lenne egy optimális létszámú, becsületes, képzett és motivált személyzete. Egy olyan összetartó és Önhöz lojális munkatársi csapat, aki magas minőségben és szervezetten termel? 

Mennyivel lenne több a bevétele?

 

És milyen érzés lenne, ha valaki teljesen levenné a személyzettel kapcsolatos összes nyűgöt és bajt az Ön válláról?

Mennyivel telnének vidámabban a napjai?

 

Tényleg nincs rá keret?

 

Barátsággal: 

Laczkó Péter

 
Vissza